Óra után egy gyakorló megkért, meséljem el az óra elméleti hátterét.
A gyakorlás a korlátozó hiedelmekről szólt, ezen belül a “nem érdemlem meg” érzésről. Talán túlságosan is spiri, de így teljes az élményem, és emiatt a válaszom változtatás nélkül szeretném veled is megosztani 🙂
Mivel, kedves olvasó, nem biztos, hogy voltál ezen az órán, előtte röviden összefoglalom, mi történt:
- A ráhangolódás alatt megfigyeltük, milyen érzések, érzetek vannak a testünkben, majd megfigyeltük a légzésünket, ahogy szabadon áramlik. A szívünkön tartva a figyelmünket, felidéztük, miért voltunk abban a pillanatban hálásak.
- Rövid bemelegítés és fókuszált bemelegítés után nyújtós Napüdvözletek következtek (fekvőtámasz és deszka nélkül). Az első négy Napüdvözlet alatt csináltunk még olyan gyakorlatokat, amik felkészítettek a fő részre.
- A fő rész két csúcspóza az Istennő és a Natarádzsászana volt.
- A relaxáció előtt Abhaya-mudrával meditáltunk, egy olyan vizualizációval, ami az adás-elfogadás áramlását jelképezte. Volt egy Szankalpa, pozitív megerősítő mondat is: “Felülemelkedem a félelmen, elfogadom a védelmet, békét, kegyelmet, és továbbadom minden érző lénynek.”
A válaszom pedig:
“Leírom, hogyan lett az óra, az elméleti hátterére azt mondanám, hogy passz, mert inkább egy több napos gyakorlat és tapasztalat eredménye 🙂 Válogattam a dolgaimat, még maradt anyutól is jó néhány, amitől már szerettem volna megválni, ami előhozott érzéseket gyerekkoromból, többek között a nem érdemlem meg érzést. És ültem, feküdtem, álltam, sétáltam, mozogtam ezzel az érzéssel. Aztán írtam a chat gpt-nek, hogy szeretnék a bőségről, meg egy másikat, hogy szeretnék az értékes vagyokról flow órát tartani, milyen ötletei vannak. Amiket mondott, eléggé adta magát, pl. a hála, mellkasnyitás, egyensúly, meg mondott nyilván egy csomó olyat, ami nem igazán passzolt, de megkérdeztem, tudna-e mudrát ajánlani hozzá, és az Abhayát mondta. Korábban sosem jött elő órákon, csak képeken láttam, meg annyit tanultunk róla, hogy áldásosztó kéztartás. Utánaolvastam, nézegettem képeket meg a kis múrtijaimat (szobrok az oltáron). És abban a pillanatban, ahogy elkezdtem gyakorolni, tudtam, hogy ez lesz az, minden benne van.
A félelemnélküliség, bizalom egy felsőbb erő gondviselésében, hogy a fény mindenhol ott van, csak be kell engedni. A kegyelem, hogy ez a helyzet most ilyen, ez természetes, és erősödni fogok ebben, új tapasztalatokat gyűjtök (ezért vagyok itt), nem vagyok egyedül. A kedvesség, ahogy Isten és a félistenek kapcsolódni tudnak hozzánk, ahogy védelmeznek minket. És az adás-elfogadás egyensúlya ezzel a fajta kéztartással. Hogy úgy tudom leállítani az elmém pörgetését, ha másokra is fókuszálok, mert amikor adok, örömöt okoz. A vizualizáció a fénnyel jött magától. Az egész órán, meg még a gyakorlásom alatt is csatornának éreztem magam, hogy áthaladnak rajtam ezek a dolgok, és csak annyi a dolgom, hogy ne állítsam meg, hagyjam, hogy menjen tovább. És ahogy gyakoroltam és főleg ma, az órán, semmilyen szenvedés nem volt bennem. A chat gpt miatt nagyon prózai, közben meg elképesztően misztikus, hogyan kommunikál az univerzum, hogy megértsem 🙂 Meg ez a kollektív tudat, hogy ott van az információ valahol.
Az ászana része úgy lett, ahogy olvasgattam az Abhaya-mudráról, jött az Istennő póz, és hogy Natarádzs 2. jobb kezét így tartja (a ráhangolódásnál a Chin-mudrát azért hoztam be, hogy Natarádzsnál már tudjátok, Natarádzs pózt meg most úgy éreztem, hogy így szeretném, így utólag talán az is benne van, hogy nem engeded ki az energiát a tenyeredből, ha nyitnád az ujjaid, azzal simán szétszórod, de ez nem volt bennem eddig tudatos). A fő részt ezekre építettem, az egyik sorozatban ez, a másikban az volt. Külön jó, hogy egyik erre, másik arra nyitja a csípőt. A fő rész után kicsit átmozgattuk magunkat négykézlábban, ha valaki befeszült volna, elakadt volna valahol valami, volt lehetőség lazítani és támogatni az áramlást. A Napüdvözletek szintén adták magukat, hogy nem kell a karunkra gyúrni, nem lesz kéztámaszos csúcs póz, de a csípőt jó lenne nyitni Natarádzshoz 🙂 Az is most esett le, ahogy ezt írom, hogy így az Abhaya-mudrára nem fáradt el a kezetek 🙂 A végén az energiát hoztuk lefelé: nyúl póz – koronacsakra, gyertya-sorozat – főleg torokcsakra és szívcsakra.
Utána az Abhaya-mudrás meditációbabn az egyik kezünk lent van, másik a szívnél, ezt a kettőt kötjük össze, ennél több levezetés már nem is kellett hozzá. Csak egy relax a végére, ahol már csak az volt a cél, hogy maradjatok ebben az új egyensúlyi helyzetben, épüljön, mélyüljön el, amit addig gyakoroltunk 🙂 A ráhangolódásnál a tenyér nyitogatásával meg szerettem volna megéreztetni, hogy milyen fontos energiaközpont, ami segít az Abhaya-mudra megérzésében.”