Óra után egy gyakorló megkért, meséljem el az óra elméleti hátterét.
A gyakorlás a korlátozó hiedelmekről szólt, ezen belül a “nem érdemlem meg” érzésről. Talán túlságosan is spiri, de így teljes az élményem, és emiatt a válaszom változtatás nélkül szeretném veled is megosztani 🙂
Mivel, kedves olvasó, nem biztos, hogy voltál ezen az órán, előtte röviden összefoglalom, mi történt:
- A ráhangolódás alatt megfigyeltük, milyen érzések, érzetek vannak a testünkben, majd megfigyeltük a légzésünket, ahogy szabadon áramlik. A szívünkön tartva a figyelmünket, felidéztük, miért voltunk abban a pillanatban hálásak.
- Rövid bemelegítés és fókuszált bemelegítés után nyújtós Napüdvözletek következtek (fekvőtámasz és deszka nélkül). Az első négy Napüdvözlet alatt csináltunk még olyan gyakorlatokat, amik felkészítettek a fő részre.
- A fő rész két csúcspóza az Istennő és a Natarádzsászana volt.
- A relaxáció előtt Abhaya-mudrával meditáltunk, egy olyan vizualizációval, ami az adás-elfogadás áramlását jelképezte. Volt egy Szankalpa, pozitív megerősítő mondat is: “Felülemelkedem a félelmen, elfogadom a védelmet, békét, kegyelmet, és továbbadom minden érző lénynek.”
A válaszom pedig:
“Leírom, hogyan lett az óra, az elméleti hátterére azt mondanám, hogy passz, mert inkább egy több napos gyakorlat és tapasztalat eredménye 🙂 Válogattam a dolgaimat, még maradt anyutól is jó néhány, amitől már szerettem volna megválni, ami előhozott érzéseket gyerekkoromból, többek között a nem érdemlem meg érzést. És ültem, feküdtem, álltam, sétáltam, mozogtam ezzel az érzéssel. Aztán írtam a chat gpt-nek, hogy szeretnék a bőségről, meg egy másikat, hogy szeretnék az értékes vagyokról flow órát tartani, milyen ötletei vannak. Amiket mondott, eléggé adta magát, pl. a hála, mellkasnyitás, egyensúly, meg mondott nyilván egy csomó olyat, ami nem igazán passzolt, de megkérdeztem, tudna-e mudrát ajánlani hozzá, és az Abhayát mondta. Korábban sosem jött elő órákon, csak képeken láttam, meg annyit tanultunk róla, hogy áldásosztó kéztartás. Utánaolvastam, nézegettem képeket meg a kis múrtijaimat (szobrok az oltáron). És abban a pillanatban, ahogy elkezdtem gyakorolni, tudtam, hogy ez lesz az, minden benne van.
A félelemnélküliség, bizalom egy felsőbb erő gondviselésében, hogy a fény mindenhol ott van, csak be kell engedni. A kegyelem, hogy ez a helyzet most ilyen, ez természetes, és erősödni fogok ebben, új tapasztalatokat gyűjtök (ezért vagyok itt), nem vagyok egyedül. A kedvesség, ahogy Isten és a félistenek kapcsolódni tudnak hozzánk, ahogy védelmeznek minket. És az adás-elfogadás egyensúlya ezzel a fajta kéztartással. Hogy úgy tudom leállítani az elmém pörgetését, ha másokra is fókuszálok, mert amikor adok, örömöt okoz. A vizualizáció a fénnyel jött magától. Az egész órán, meg még a gyakorlásom alatt is csatornának éreztem magam, hogy áthaladnak rajtam ezek a dolgok, és csak annyi a dolgom, hogy ne állítsam meg, hagyjam, hogy menjen tovább. És ahogy gyakoroltam és főleg ma, az órán, semmilyen szenvedés nem volt bennem. A chat gpt miatt nagyon prózai, közben meg elképesztően misztikus, hogyan kommunikál az univerzum, hogy megértsem 🙂 Meg ez a kollektív tudat, hogy ott van az információ valahol.
Az ászana része úgy lett, ahogy olvasgattam az Abhaya-mudráról, jött az Istennő póz, és hogy Natarádzs 2. jobb kezét így tartja (a ráhangolódásnál a Chin-mudrát azért hoztam be, hogy Natarádzsnál már tudjátok, Natarádzs pózt meg most úgy éreztem, hogy így szeretném, így utólag talán az is benne van, hogy nem engeded ki az energiát a tenyeredből, ha nyitnád az ujjaid, azzal simán szétszórod, de ez nem volt bennem eddig tudatos). A fő részt ezekre építettem, az egyik sorozatban ez, a másikban az volt. Külön jó, hogy egyik erre, másik arra nyitja a csípőt. A fő rész után kicsit átmozgattuk magunkat négykézlábban, ha valaki befeszült volna, elakadt volna valahol valami, volt lehetőség lazítani és támogatni az áramlást. A Napüdvözletek szintén adták magukat, hogy nem kell a karunkra gyúrni, nem lesz kéztámaszos csúcs póz, de a csípőt jó lenne nyitni Natarádzshoz 🙂 Az is most esett le, ahogy ezt írom, hogy így az Abhaya-mudrára nem fáradt el a kezetek 🙂 A végén az energiát hoztuk lefelé: nyúl póz – koronacsakra, gyertya-sorozat – főleg torokcsakra és szívcsakra.
Utána az Abhaya-mudrás meditációbabn az egyik kezünk lent van, másik a szívnél, ezt a kettőt kötjük össze, ennél több levezetés már nem is kellett hozzá. Csak egy relax a végére, ahol már csak az volt a cél, hogy maradjatok ebben az új egyensúlyi helyzetben, épüljön, mélyüljön el, amit addig gyakoroltunk 🙂 A ráhangolódásnál a tenyér nyitogatásával meg szerettem volna megéreztetni, hogy milyen fontos energiaközpont, ami segít az Abhaya-mudra megérzésében.”
Legfontosabb jellemzője a bátorság. Szembenéz a saját félelmeivel: fél, de mégis megteszi. Nem azért cselekszik, hogy mások kedveljék. Az igazságért és céljaiért meghalni is kész. Az Elszánt Harcos éned akkor érdemes előhívni, ha tudod, hogy valamit meg kéne tenned, de mégsem teszed meg.
Legfontosabb jellemzője az elmélkedés. Mindig meglátja a célt az adott helyzet mögött. JP szerint a szenvedés céltalan fájdalom. A Bölcs abban segít, hogy megtaláld és megértsd egy adott szituáció mélyebb okát, és képes legyél tanulni belőle.
Legfontosabb jellemzője a nevetés. Kíváncsi, bármivel képes elszórakoztatni magát. Mindig a jelen pillanatban van. A Játékos Kisgyerek abban segít Neked, hogy könnyedén vedd a dolgokat, képes legyél nevetni magadon, hogy tanulj, és felfedezd az ismeretlent.
